A klasszikus stílus alkalmazása során a régi történelmi korok hangulatát igyekszünk lakásunkban felidézni. A későközépkorban a céhek által előállított míves bútorok, pazar kelmék és kifinomult művészi alkotások töltötték be a paloták, udvarházak helyiségeit.

A későbbiek során is a történelmi korok szerint alakultak ki a klasszikus enteriőrök, és az adott kor eszmeiségét tükrözték.  A klasszikus enteriőr, nagy tágas tereket, és meghitt kis zugokat egyaránt igényel. A klasszikus tér, kimért, elegáns, nyugalmat, biztonságot sugároz. 

A bútorok alapvetően meghatározzák a kialakított tér jellegét. A klasszikus bútor anyaga tömör, jó minőségű fa, kialakítását fejlett asztalos technika, míves faragások, intarzia, és veretek jellemzik. A helyiség stílusát a fő darabok határozzák meg, míg a kisbútorok és dekorációs eszközök mint stílus erősítő elemek jelennek meg.

A stílus meghatározó eleme a kandalló fa vagy márvány párkánnyal. A kandalló általában térszervező funkcióval bír, vagyis hozzá szerveződnek a bútorok, bútor csoportok. A padozat a szobákban fa hajópadló, vagy intarziás parketta, a konyhában és egyéb helyiségekben ezeken kívül lehet rusztikus kő burkolat, vagy márvány. 

A luxus, a fényűzés hangsúlyozására a padlót szőnyegek borítják, a stílushoz igazodva antik, perzsa, vagy kelim. 

A bútorok mellett a lakástextilek adják meg a klasszikus otthon karakterét. Az igazi klasszikus anyagok mellett mint a selyem, bársony, csipke alkalmazhatunk napjaink termékeiből is, ha mintázatuk, színviláguk igazodik stílusunkhoz. Alkalmazható dekorációs elemként hímzés – ún. úri hímzés -, régi függöny, kendő, vagy indiai, távol-keleti kelme. 

A stílus csoporton belül fontos, hogy a korszerű eszközök (TV, házimozi, HI-FI berendezés, konyha gépek) használaton kívül ne legyenek szem előtt. A világításra jellemző az általános világítást biztosító rusztikus csillárok mellett a sok helyi fény, és a dekorációt adó műtárgyak kiemelő megvilágítása.